300 Εισαγωγή

Εισαγωγή

Native translation

«Έκθεση Σωτηρίας Τυρολόγου»

Ο οικιακός λαϊκός πολιτισμός της Θάσου είναι στενά συνδεδεμένος με τον πολιτισμό της ελιάς, της αμπέλου και της θάλασσας.
Σε μια προσπάθεια να διασώσουμε ένα μέρος από την κληρονομιά αυτή, δημιουργήσαμε την πτέρυγα της Σωτηρίας Τυρολόγου, με τις δημιουργίες της, όπως αυτές πραγματοποιήθηκαν στις διάφορες φάσεις της ζωής της και διασώθηκαν στο σπίτι του γιου της.
Πρόκειται για κεντητά με τσιγκελάκι, κεντητά με βελόνες, υφαντά σε αργαλειό, διάφορα πλεκτά και ρούχα που σχεδίασε και έραψε.
Πέραν αυτών δημιουργήσαμε και αναπαραστάσεις των εργαλείων που χρησιμοποίησε, για όσα από αυτά δεν διατηρήθηκαν, καθώς επίσης και διάφορα εκθέματα δικά της ή άλλων κατοίκων της περιοχής τα οποία διασώθηκαν.
Όσα δημιούργησε η Σωτηρία Τυρολόγου τα έμαθε από τη μητέρα της, Μαρία Βλαχογιάννη, και την πεθερά της, Γεωργία Τυρολόγου, όπως γινόταν τα χρόνια εκείνα. Τα εκθέματα όλα, πλην ελαχίστων, είναι δημιουργίες της Σωτηρίας Τυρολόγου.

Ηχητική ξενάγηση

Σχόλιο του Δρ Αργύρη Τυρολόγου, ιδιοκτήτη του μουσείου


Υπάρχει ένα κομμάτι της ιστορίας μου που κάθε φορά που το σκέφτομαι με πιάνει ανατριχίλα. Στην τελευταία μεγάλη πυρκαγιά της Θάσου, το 2016, είχα μέτωπα και στο Καζαβίτι —στο σπίτι— και εδώ, δίπλα στις εγκαταστάσεις της εταιρείας. Η ηλικία μου πια «τραχιά»: δεν μπορούσα να συμμετέχω στην πυρόσβεση όπως στις προηγούμενες φωτιές. Όταν κατάλαβα πως κινδύνευαν και το σπίτι επάνω και ο χώρος εδώ, έκανα μια σκέψη που με ταράζει κάθε φορά που μπαίνω σε αυτόν τον χώρο:

«Με σπίτι, ελαιοτριβείο δεν κάνεις, Με ελαιοτριβείο κάνεις σπίτι».
Προτίμησα να κατέβω εδώ κάτω. Επάνω είχε κοπεί το ρεύμα· κι ας είχα 110 κυβικά νερό στην πισίνα, δεν μπορούσα να τα αξιοποιήσω.

Τελικά το σπίτι σώθηκε. Μετά όμως, συνειδητοποίησα πως αν καιγόταν, θα χανόταν ένας ολόκληρος πολιτισμός — μια ζωντανή ιστορία γραμμένη στα καθημερινά αντικείμενα του σπιτιού, όλα φτιαγμένα από τα χέρια των ανθρώπων που το κατοίκησαν σχεδόν έναν αιώνα: η προίκα της γιαγιάς Σωτηρίας, της μάνας μου.

Ήμασταν τότε στην εποχή του κορονοϊού, οι ασχολίες περιορισμένες. Σχεδίαζα, παρήγγελνα τα ξύλα, μου τα έκοβαν, και τις προθήκες τις συναρμολογούσαμε εμείς — όλες είναι δικές μας, σχεδιασμένες και κατασκευασμένες από εμάς. Και «κατέβασα» την προίκα της γιαγιάς. Αυτό είναι, στην ουσία, το μουσείο.

Αυτά που βλέπετε εδώ είναι κατά 95–99% εργόχειρα της γιαγιάς, όπως υπήρχαν και λειτουργούσαν μέσα στο σπίτι. Εκείνη η πόρτα ήταν στο Καζαβίτι. (το έκθεμα 320 – LP20)  Όταν έφτιαξα το σπίτι, πήγα στη Δράμα, αγόρασα μεταχειρισμένα υλικά και τα μετέφερα· πολλά παραμένουν ακόμη μέσα. Την πόρτα όμως την έβγαλα, την περιποιήθηκα, κι είναι όπως τη βλέπετε: το κέντημα είναι δικό της. Τα υπόλοιπα είναι όπως ήταν στο σπίτι. Τα παλιά παράθυρα τα ξήλωσα για να βάλω άλλα, με θερμομόνωση· όσα ξηλώθηκαν τα έφερα εδώ, έστησα μια αναπαράσταση και επάνω μπήκαν τα εργόχειρα της μάνας μου, όπως ήταν πριν από 70 χρόνια. Αυτές οι κουρτίνες είναι υφαντές και κεντητές, δικές της… Τι τέχνη, πόση κούραση, πόσες εργατοώρες!

Γι’ αυτό είπα ότι ανατριχιάζω στη σκέψη πως όλα αυτά θα τα έτρωγε η φωτιά, αν δεν «έπιανε» ένα κόλπο που δοκίμασα: είχα ένα ποτιστήρι–μπεκ για το γρασίδι. Έβαλα ένα λάστιχο και μια όρθια σωλήνα και έβρεχα το πίσω μέρος του σπιτιού για 7–8 ώρες. Έτσι δεν προχώρησε έρπουσα η φωτιά· σταμάτησε δύο μέτρα πριν από τον φράχτη, στο πίσω μέρος του σπιτιού. Μόνο κάτι ξύλα από την πλευρά του λάκκου κάηκαν.

Sotiria Tyrologou Exhibition

The domestic folk culture of Thasos is closely connected with the culture of the olive, wine, and the sea.
In an effort to preserve part of this heritage, we created an exhibition dedicated to Sotiria Tyrologou, showcasing her creations, made during different phases of her life and kept in her son’s home.
These include crochet and needle embroidery, woven textiles made on a loom, various knitted items, and garments she designed and sewed herself.
In addition, we have reconstructed some of the tools she used—those that were not preserved—as well as various items either belonging to her or to other residents of the area, which were salvaged.
Everything Sotiria Tyrologou created was taught to her by her mother, Maria Vlahogianni, and her mother-in-law, Georgia Tyrologou, following the traditions of that time.
With only a few exceptions, all the exhibits are original works by Sotiria Tyrologou.

Audio guided tour

Comment by Dr. Argyris Tyrologos, owner of the museum

There is a part of my story that still gives me chills every time I think about it. During the last major wildfire on Thassos, in 2016, there were fire fronts both in Kazaviti — at my home — and here, next to the company’s facilities. My age was already “rough”: I could no longer take part in firefighting as I had during previous fires. When I realized that both the house above and this place here were in danger, I had a thought that still unsettles me every time I enter this space:

“You cannot build an olive mill with a house. But with an olive mill, you can build a house.”

I chose to come down here. Up there, the electricity had been cut off; even though I had 110 cubic meters of water in the pool, I could not make use of it.

In the end, the house was saved. Afterwards, however, I realized that if it had burned, an entire culture would have been lost — a living history written into the everyday objects of the house, all made by the hands of the people who lived there for nearly a century: the dowry of grandmother Sotiria, my mother.

It was during the coronavirus period then, when activities were limited. I designed things, ordered the wood, had it cut, and we assembled the display cases ourselves — every single one is ours, designed and built by us. And I “brought down” my grandmother’s dowry. That, in essence, is the museum.

What you see here is 95–99% handmade work by my grandmother, exactly as it existed and functioned inside the house. That door was in Kazaviti. (Exhibit 320 – LP20) When I built the house, I went to Drama, bought second-hand materials and transported them; many are still inside. But I removed that door, restored it, and it is exactly as you see it: the embroidery is hers. The rest are just as they were in the house. I removed the old windows to install insulated ones; the ones I took out, I brought here, created a reconstruction, and placed my mother’s handicrafts on them, exactly as they were 70 years ago. These curtains are woven and embroidered by her… What craftsmanship, how much effort, how many working hours!

That is why I say I shiver at the thought that all of this could have been consumed by fire, if a trick I tried had not worked: I had a sprinkler head for watering the grass. I attached a hose and an upright pipe and kept wetting the back of the house for 7–8 hours. That prevented the fire from creeping forward; it stopped two meters before the fence, at the back of the house. Only some wooden pieces on the side near the ditch were burned.

  Übersetzung mit künstlicher Intelligenz

Sotiria-Tyrologou-Ausstellung

Die heimische Volkskultur von Thasos ist eng mit der Kultur des Olivenanbaus, des Weins und des Meeres verbunden.
In dem Bemühen, einen Teil dieses Erbes zu bewahren, haben wir eine Ausstellung geschaffen, die Sotiria Tyrologou gewidmet ist und ihre Werke zeigt, die sie in verschiedenen Phasen ihres Lebens schuf und die im Haus ihres Sohnes aufbewahrt wurden.
Dazu gehören Häkel- und Nadelstickereien, gewebte Textilien vom Webstuhl, verschiedene Strickstücke und Kleidungsstücke, die sie selbst entworfen und genäht hat.
Darüber hinaus haben wir einige der Werkzeuge rekonstruiert, die sie benutzte – jene, die nicht erhalten geblieben sind – sowie verschiedene Gegenstände, die entweder ihr oder anderen Bewohnern der Region gehörten und gerettet wurden.
Alles, was Sotiria Tyrologou schuf, wurde ihr von ihrer Mutter Maria Vlahogianni und ihrer Schwiegermutter Georgia Tyrologou beigebracht, gemäß den Traditionen jener Zeit.
Mit nur wenigen Ausnahmen sind alle ausgestellten Stücke Originalwerke von Sotiria Tyrologou.

Geführte Audio-Tour

Kommentar von Dr. Argyris Tyrologos, Eigentümer des Museums

Es gibt einen Teil meiner Geschichte, bei dem es mich jedes Mal schaudert, wenn ich daran denke. Beim letzten großen Brand auf Thassos im Jahr 2016 gab es Feuerfronten sowohl in Kazaviti — bei meinem Haus — als auch hier neben den Anlagen des Unternehmens. Mein Alter war inzwischen „rau“ geworden: Ich konnte nicht mehr wie bei früheren Bränden an der Brandbekämpfung teilnehmen. Als ich begriff, dass sowohl das Haus oben als auch dieser Ort hier gefährdet waren, kam mir ein Gedanke, der mich jedes Mal bewegt, wenn ich diesen Raum betrete:

„Mit einem Haus baut man keine Ölmühle. Mit einer Ölmühle kann man aber ein Haus bauen.“

Ich entschied mich, hier herunterzukommen. Oben war der Strom ausgefallen; obwohl ich 110 Kubikmeter Wasser im Pool hatte, konnte ich sie nicht nutzen.

Am Ende wurde das Haus gerettet. Später wurde mir jedoch klar, dass, wenn es verbrannt wäre, eine ganze Kultur verloren gegangen wäre — eine lebendige Geschichte, geschrieben in den Alltagsgegenständen des Hauses, alle gefertigt von den Händen der Menschen, die dort fast ein Jahrhundert lang lebten: die Mitgift meiner Großmutter Sotiria, meiner Mutter.

Damals war die Zeit des Coronavirus, die Beschäftigungen waren eingeschränkt. Ich entwarf alles, bestellte das Holz, ließ es zuschneiden, und die Vitrinen bauten wir selbst zusammen — sie sind alle von uns entworfen und gebaut. Und ich brachte die Mitgift meiner Großmutter „herunter“. Das ist im Grunde das Museum.

Was Sie hier sehen, sind zu 95–99 % Handarbeiten meiner Großmutter, genau so, wie sie im Haus existierten und genutzt wurden. Diese Tür stand in Kazaviti. (Exponat 320 – LP20) Als ich das Haus baute, fuhr ich nach Drama, kaufte gebrauchte Materialien und brachte sie her; vieles davon befindet sich noch heute im Haus. Die Tür jedoch nahm ich heraus, restaurierte sie, und sie ist genauso, wie Sie sie sehen: Die Stickerei stammt von ihr. Alles andere ist wie damals im Haus. Die alten Fenster entfernte ich, um neue mit Wärmedämmung einzubauen; die ausgebauten brachte ich hierher, richtete eine Nachbildung ein, und darauf kamen die Handarbeiten meiner Mutter, genauso wie vor 70 Jahren. Diese Vorhänge sind von ihr gewebt und bestickt… Was für eine Kunst, wie viel Mühe, wie viele Arbeitsstunden!

Darum sage ich, dass ich erschaudere bei dem Gedanken, dass all dies vom Feuer zerstört worden wäre, wenn ein Trick, den ich ausprobierte, nicht funktioniert hätte: Ich hatte einen Rasensprenger. Ich befestigte einen Schlauch und ein senkrechtes Rohr und bewässerte 7–8 Stunden lang die Rückseite des Hauses. So konnte sich das Feuer nicht schleichend ausbreiten; es stoppte zwei Meter vor dem Zaun hinter dem Haus. Nur einige Holzstücke auf der Seite beim Graben verbrannten.

Traducere cu ajutorul inteligenței artificiale

Expoziția Sotiria Tyrologou

Cultura populară tradițională din Thasos este strâns legată de cultura măslinului, a vinului și a mării.
În efortul de a păstra o parte din acest patrimoniu, am creat o expoziție dedicată Sotiriei Tyrologou, prezentând creațiile sale realizate în diferite etape ale vieții și păstrate în casa fiului ei.
Acestea includ lucrări de croșetat și broderii cu acul, țesături realizate la război, diverse articole tricotate și haine pe care le-a proiectat și cusut singură.
În plus, am reconstruit unele dintre uneltele pe care le folosea – cele care nu au fost păstrate – precum și diverse obiecte care i-au aparținut ei sau altor locuitori ai zonei, care au fost salvate.
Tot ce a creat Sotiria Tyrologou a fost învățat de la mama ei, Maria Vlahogianni, și de la soacra ei, Georgia Tyrologou, urmând tradițiile vremii.
Cu doar câteva excepții, toate exponatele sunt lucrări originale ale Sotiriei Tyrologou.

Tur ghidat audio

Comentariul Dr. Argyris Tyrologos, proprietarul muzeului

Există o parte din povestea mea care încă îmi dă fiori de fiecare dată când mă gândesc la ea. În timpul ultimului mare incendiu din Thassos, în 2016, existau fronturi de foc atât în Kazaviti — la casa mea — cât și aici, lângă instalațiile companiei. Vârsta mea devenise deja „grea”: nu mai puteam participa la stingerea incendiilor așa cum făcusem la incendiile anterioare. Când am înțeles că atât casa de sus, cât și acest loc erau în pericol, mi-a venit un gând care mă tulbură de fiecare dată când intru în acest spațiu:

„Cu o casă nu poți face o moară de ulei. Dar cu o moară de ulei poți face o casă.”

Am ales să cobor aici jos. Sus se întrerupsese curentul; chiar dacă aveam 110 metri cubi de apă în piscină, nu puteam să-i folosesc.

Până la urmă, casa a fost salvată. După aceea însă, mi-am dat seama că dacă ar fi ars, s-ar fi pierdut o întreagă cultură — o istorie vie scrisă în obiectele de zi cu zi ale casei, toate făcute de mâinile oamenilor care au locuit acolo aproape un secol: zestrea bunicii Sotiria, mama mea.

Era perioada coronavirusului, activitățile erau limitate. Eu proiectam, comandam lemnul, îl tăiau, iar vitrinele le asamblam noi înșine — toate sunt proiectate și construite de noi. Și am „coborât” zestrea bunicii mele. Acesta este, în esență, muzeul.

Ceea ce vedeți aici este în proporție de 95–99% lucru manual realizat de bunica mea, exact așa cum exista și era folosit în casă. Acea ușă era în Kazaviti. (Exponatul 320 – LP20) Când am construit casa, am mers la Drama, am cumpărat materiale second-hand și le-am transportat; multe sunt încă în interior. Dar ușa am scos-o, am restaurat-o și este exact cum o vedeți: broderia îi aparține. Restul sunt așa cum erau în casă. Ferestrele vechi le-am scos pentru a pune altele cu izolație termică; pe cele scoase le-am adus aici, am creat o reconstituire și am așezat pe ele lucrările mamei mele, exact cum erau acum 70 de ani. Aceste perdele sunt țesute și brodate de ea… Ce artă, câtă muncă, câte ore de lucru!

De aceea spun că mă cutremur la gândul că toate acestea ar fi fost înghițite de foc, dacă nu ar fi funcționat un truc pe care l-am încercat: aveam un aspersor pentru udarea gazonului. Am pus un furtun și o țeavă verticală și am udat partea din spate a casei timp de 7–8 ore. Astfel, focul nu a mai avansat târâș; s-a oprit la doi metri înainte de gard, în spatele casei. Au ars doar câteva bucăți de lemn din partea șanțului.

Превод с помощта на изкуствен интелект

Изложба на Сотирия Тирологу

Домашната народна култура на Тасос е тясно свързана с културата на маслините, виното и морето.
В стремежа си да запазим част от това наследство, създадохме изложба, посветена на Сотирия Тирологу, представяща нейните творби, създадени в различни етапи от живота ѝ и съхранявани в дома на сина ѝ.
Те включват плетени на една кука и бродирани с игла изделия, тъкани на стан платове, различни плетива и дрехи, които тя сама е проектирала и шила.
Освен това възстановихме някои от инструментите, които е използвала – онези, които не са се запазили – както и различни предмети, принадлежали на нея или на други жители на района, които са били спасени.
Всичко, което Сотирия Тирологу е създала, е научила от майка си Мария Влахогиани и свекърва си Георгия Тирологу, в духа на традициите на онова време.
С малко изключения, всички експонати са оригинални творби на Сотирия Тирологу.

Обиколка с аудиогид

Коментар на д-р Аргирис Тирологос, собственик на музея

Има една част от историята ми, от която всеки път настръхвам, когато се сетя за нея. По време на последния голям пожар на Тасос през 2016 г. имах огнени фронтове както в Казавити — у дома — така и тук, до съоръженията на компанията. Вече бях на такава възраст, че не можех да участвам в гасенето на пожара, както при предишните пожари. Когато разбрах, че са застрашени и къщата горе, и това място тук, си помислих нещо, което и днес ме разтърсва всеки път, когато влизам в това пространство:

„С къща маслобойна не се прави. Но с маслобойна можеш да направиш къща.“

Предпочетох да сляза тук долу. Горе токът беше спрян; въпреки че имах 110 кубика вода в басейна, не можех да ги използвам.

В крайна сметка къщата беше спасена. Но след това осъзнах, че ако беше изгоряла, щеше да се изгуби цяла една култура — жива история, записана в ежедневните предмети на дома, всички изработени от ръцете на хората, които са живели там почти цял век: чеизът на баба Сотирия, моята майка.

Тогава беше времето на коронавируса и заниманията бяха ограничени. Аз проектирах, поръчвах дървения материал, режяха го, а витрините ги сглобявахме сами — всички са проектирани и направени от нас. И „свалих“ чеиза на баба ми. Това всъщност е музеят.

Това, което виждате тук, е на 95–99% ръчна изработка на баба ми, точно както е съществувало и се е използвало в къщата. Онази врата беше в Казавити. (Експонат 320 – LP20) Когато построих къщата, отидох в Драма, купих материали втора употреба и ги пренесох; много от тях все още са вътре. Но вратата я свалих, реставрирах я и е точно такава, каквато я виждате: бродерията е нейна. Останалото е както беше в дома. Старите прозорци ги махнах, за да поставя нови с топлоизолация; демонтираните ги донесох тук, направих възстановка и върху тях поставих ръкоделията на майка ми, точно както бяха преди 70 години. Тези завеси са тъкани и бродирани от нея… Какво изкуство, колко труд, колко работни часове!

Затова казвам, че настръхвам при мисълта, че всичко това можеше да бъде погълнато от огъня, ако не беше проработил един трик, който опитах: имах разпръсквач за поливане на тревата. Свързах маркуч и вертикална тръба и мокрех задната част на къщата в продължение на 7–8 часа. Така огънят не успя да пълзи напред; спря на два метра преди оградата, в задната част на къщата. Изгоряха само няколко дървета откъм страната на дерето.

« Exposition Sotiria Tyrologou »

La culture populaire domestique de Thasos est étroitement liée à la culture de l’olive, de la vigne et de la mer.
Afin de sauvegarder une partie de ce patrimoine, nous avons créé l’aile de Sotiria Tyrologou, avec ses créations, telles qu’elles se sont déroulées dans les différentes phases de sa vie et ont été conservées dans la maison de son fils.
Il s’agit de broderies au crochet, de broderies à l’aiguille, tissées sur un métier à tisser, de divers tricots et de vêtements qu’elle a dessinés et cousus.
En outre, nous avons créé des représentations des outils qu’elle utilisait, pour ceux qui n’ont pas été conservés, ainsi que diverses expositions d’elle ou d’autres habitants de la région où ils ont été sauvés.
Tout ce que Sotiria Tyrologou a créé lui a été enseigné par sa mère, Maria Vlahogianni, et sa belle-mère, Georgia Tyrologou, comme c’était la coutume à l’époque. Toutes les pièces exposées, à l’exception de quelques-unes, sont des créations de Sotiria Tyrologou.

Visite guidée audio

Commentaire du Dr Argyris Tyrologos, propriétaire du musée

Il y a une partie de mon histoire qui me donne encore des frissons chaque fois que j’y pense. Lors du dernier grand incendie de Thassos, en 2016, il y avait des fronts de feu à Kazaviti — à la maison — ainsi qu’ici, à côté des installations de l’entreprise. Mon âge était déjà devenu « difficile » : je ne pouvais plus participer à l’extinction des incendies comme lors des précédents feux. Quand j’ai compris que la maison là-haut et cet endroit ici étaient tous deux en danger, une pensée m’a traversé l’esprit, et elle me bouleverse chaque fois que j’entre dans cet espace :

« Avec une maison, on ne construit pas un moulin à huile. Mais avec un moulin à huile, on peut construire une maison. »

J’ai choisi de descendre ici. Là-haut, l’électricité avait été coupée ; même si j’avais 110 mètres cubes d’eau dans la piscine, je ne pouvais pas les utiliser.

Finalement, la maison a été sauvée. Mais ensuite, j’ai compris que si elle avait brûlé, tout un patrimoine aurait disparu — une histoire vivante écrite dans les objets du quotidien de la maison, tous fabriqués par les mains des personnes qui y ont vécu pendant près d’un siècle : la dot de ma grand-mère Sotiria, ma mère.

C’était à l’époque du coronavirus, les activités étaient limitées. Je dessinais, je commandais le bois, on le découpait, et les vitrines, nous les assemblions nous-mêmes — elles sont toutes conçues et fabriquées par nous. Et j’ai « descendu » la dot de ma grand-mère. Voilà, en réalité, ce qu’est le musée.

Ce que vous voyez ici est composé à 95–99 % de travaux artisanaux réalisés par ma grand-mère, exactement comme ils existaient et étaient utilisés dans la maison. Cette porte se trouvait à Kazaviti. (Exposition 320 – LP20) Quand j’ai construit la maison, je suis allé à Drama acheter des matériaux d’occasion et les transporter ; beaucoup sont encore à l’intérieur. Mais cette porte, je l’ai retirée, restaurée, et elle est telle que vous la voyez : la broderie est de sa main. Le reste est comme dans la maison autrefois. J’ai retiré les anciennes fenêtres pour en installer de nouvelles avec isolation thermique ; celles que j’ai retirées, je les ai apportées ici, j’ai créé une reconstitution, et j’y ai placé les ouvrages de ma mère, exactement comme ils étaient il y a 70 ans. Ces rideaux sont tissés et brodés par elle… Quel art, quelle fatigue, combien d’heures de travail !

C’est pourquoi je dis que j’en frissonne à l’idée que tout cela aurait pu être dévoré par le feu, si une astuce que j’avais essayée n’avait pas fonctionné : j’avais un arroseur pour le gazon. J’y ai branché un tuyau et un tube vertical et j’ai arrosé l’arrière de la maison pendant 7 à 8 heures. Ainsi, le feu n’a pas pu progresser lentement ; il s’est arrêté à deux mètres de la clôture, derrière la maison. Seuls quelques morceaux de bois du côté du fossé ont brûlé.

Yapay zeka ile çeviri

Sotiria Tyrologou Sergisi

Taşoz’un yerel halk kültürü, zeytin, şarap ve deniz kültürüyle yakından bağlantılıdır.
Bu mirasın bir kısmını korumak amacıyla, Sotiria Tyrologou’ya adanmış bir sergi oluşturduk. Sergide, yaşamının farklı dönemlerinde yaptığı ve oğlunun evinde saklanan eserleri yer almaktadır.
Bunlar arasında tığ işi ve iğneyle yapılan işlemeler, dokuma tezgahında dokunan kumaşlar, çeşitli örgüler ve kendi tasarlayıp diktiği giysiler bulunmaktadır.
Ayrıca, kullanmış olduğu ve korunamayan bazı aletleri yeniden yaptık. Bunun yanında, ona ya da çevredeki diğer kişilere ait bazı eşyalar da sergiye dahil edildi.
Sotiria Tyrologou’nun yaptığı her şeyi, annesi Maria Vlahogianni ve kayınvalidesi Georgia Tyrologou’dan, o dönemin gelenekleri doğrultusunda öğrenmiştir.
Sergilenen eserlerin neredeyse tamamı, Sotiria Tyrologou’nun orijinal çalışmalarıdır.

Sesli rehberli tur

Müzenin sahibi Dr. Argyris Tyrologos’un yorumu

Hikâyemin öyle bir bölümü var ki, her düşündüğümde hâlâ tüylerim diken diken olur. 2016 yılında Taşoz’daki son büyük yangında, hem Kazaviti’de — evimde — hem de burada, şirket tesislerinin yanında yangın cepheleri vardı. Yaşım artık “zorlayıcı” bir noktadaydı; önceki yangınlarda olduğu gibi söndürme çalışmalarına katılamıyordum. Hem yukarıdaki evin hem de buradaki alanın tehlikede olduğunu anladığımda, bu mekâna her girişimde beni hâlâ sarsan bir düşünce aklımdan geçti:

“Bir evle zeytinyağı fabrikası kuramazsın. Ama bir zeytinyağı fabrikasıyla ev kurabilirsin.”

Buraya aşağı inmeyi tercih ettim. Yukarıda elektrik kesilmişti; havuzda 110 metreküp su olmasına rağmen onu kullanamıyordum.

Sonunda ev kurtuldu. Ama daha sonra şunu fark ettim: Eğer yansaydı, bütün bir kültür yok olacaktı — evin günlük eşyalarına işlenmiş yaşayan bir tarih; neredeyse bir asır boyunca orada yaşamış insanların elleriyle yapılmış her şey: büyükannem Sotiria’nın, annemin çeyizi.

O dönem koronavirüs zamanıydı, yapılacak işler sınırlıydı. Tasarımlar yapıyordum, ahşap sipariş ediyordum, kesiliyordu ve vitrinleri kendimiz monte ediyorduk — hepsi bize ait, bizim tarafımızdan tasarlanıp yapılmış vitrinlerdir. Ve büyükannemin çeyizini “aşağı indirdim”. Aslında müze tam olarak budur.

Burada gördüklerinizin %95–99’u büyükannemin el işidir; evde nasılsa, burada da öyle durmaktadır. O kapı Kazaviti’deydi. (Sergi 320 – LP20) Evi yaparken Drama’ya gittim, ikinci el malzemeler satın aldım ve taşıdım; birçoğu hâlâ evin içinde duruyor. Ama kapıyı söktüm, onardım ve şimdi gördüğünüz hâline getirdim: üzerindeki nakış ona ait. Geri kalan her şey de evde nasılsa öyle. Eski pencereleri söküp yerine ısı yalıtımlı yenilerini taktım; sökülenleri buraya getirdim, bir canlandırma kurdum ve annemin el işlerini, 70 yıl önce nasılsa öyle yerleştirdim. Bu perdeler onun dokuduğu ve işlediği perdeler… Ne büyük bir sanat, ne kadar emek, kaç saatlik çalışma!

İşte bu yüzden, bütün bunların yangın tarafından yok edilebileceğini düşününce ürperiyorum. Eğer denediğim küçük bir yöntem işe yaramasaydı, hepsi kül olabilirdi: çimleri sulamak için kullandığım bir fıskiye vardı. Bir hortum ve dik bir boru bağladım ve evin arka kısmını 7–8 saat boyunca ıslattım. Böylece yangın sürünerek ilerleyemedi; evin arkasındaki çitten iki metre önce durdu. Sadece hendeğin tarafındaki birkaç ahşap parça yandı.

Tłumaczenie przy użyciu sztucznej inteligencji

Wystawa Sotirii Tyrologou

Lokalna kultura ludowa wyspy Tasos jest ściśle związana z kulturą oliwy, wina i morza.
Aby zachować część tego dziedzictwa, stworzyliśmy wystawę poświęconą Sotirii Tyrologou, prezentującą jej dzieła stworzone na różnych etapach życia, przechowywane w domu jej syna.
Zawierają one hafty szydełkowe i igłowe, tkaniny wykonane na krośnie, różne robótki ręczne oraz ubrania zaprojektowane i uszyte przez nią samą.
Odtworzyliśmy również niektóre z narzędzi, których używała – te, które się nie zachowały – a także inne przedmioty należące do niej lub mieszkańców regionu.
Wszystkiego, czego Sotiria Tyrologou się nauczyła, przekazały jej matka Maria Vlahogianni i teściowa Georgia Tyrologou, zgodnie z tradycjami tamtych czasów.
Z wyjątkiem kilku przypadków, wszystkie eksponaty są oryginalnymi dziełami Sotirii Tyrologou.

Wycieczka z przewodnikiem audio

Komentarz dr. Argyrisa Tyrologosa, właściciela muzeum

Jest pewna część mojej historii, która za każdym razem wywołuje u mnie dreszcze, gdy o niej myślę. Podczas ostatniego wielkiego pożaru na Thasos w 2016 roku ogień był zarówno w Kazaviti — przy moim domu — jak i tutaj, obok zakładów firmy. Byłem już w takim wieku, że nie mogłem uczestniczyć w gaszeniu pożaru tak jak podczas wcześniejszych pożarów. Kiedy zrozumiałem, że zagrożony jest zarówno dom na górze, jak i to miejsce tutaj, przyszła mi do głowy myśl, która porusza mnie za każdym razem, gdy wchodzę do tej przestrzeni:

„Z domu nie zrobisz tłoczni oliwy. Ale dzięki tłoczni oliwy możesz zbudować dom.”

Postanowiłem zejść tutaj na dół. Na górze odcięto prąd; mimo że miałem 110 metrów sześciennych wody w basenie, nie mogłem jej wykorzystać.

Ostatecznie dom został uratowany. Potem jednak zdałem sobie sprawę, że gdyby spłonął, zniknęłaby cała kultura — żywa historia zapisana w codziennych przedmiotach domu, wykonanych rękami ludzi, którzy mieszkali tam przez niemal sto lat: posag babci Sotirii, mojej matki.

Był to okres koronawirusa, a możliwości zajęć były ograniczone. Projektowałem, zamawiałem drewno, cięto je, a gabloty składaliśmy sami — wszystkie zostały zaprojektowane i wykonane przez nas. I „sprowadziłem” posag mojej babci. Właśnie tym w istocie jest muzeum.

To, co tutaj widzicie, w 95–99% stanowi rękodzieło mojej babci, dokładnie takie, jakie znajdowało się i funkcjonowało w domu. Te drzwi były w Kazaviti. (Eksponat 320 – LP20) Gdy budowałem dom, pojechałem do Dramy, kupiłem używane materiały i przewiozłem je tutaj; wiele z nich nadal znajduje się w środku. Drzwi jednak wyjąłem, odnowiłem i wyglądają dokładnie tak, jak je widzicie: haft jest jej dziełem. Reszta jest taka, jak była w domu. Stare okna usunąłem, aby zamontować nowe z izolacją termiczną; te stare przywiozłem tutaj, stworzyłem rekonstrukcję i umieściłem na nich rękodzieło mojej matki, dokładnie tak, jak wyglądało 70 lat temu. Te zasłony są tkane i haftowane przez nią… Ile kunsztu, ile pracy, ile godzin wysiłku!

Dlatego mówię, że przechodzą mnie ciarki na myśl, że wszystko to mogło zostać pochłonięte przez ogień, gdyby nie zadziałał pewien trik, którego spróbowałem: miałem zraszacz do podlewania trawnika. Podłączyłem wąż i pionową rurę i przez 7–8 godzin polewałem tylną część domu. Dzięki temu ogień nie posuwał się dalej; zatrzymał się dwa metry przed ogrodzeniem z tyłu domu. Spłonęło tylko kilka drewnianych elementów od strony rowu.

Автоматический перевод с использованием ИИ

Выставка Сотирии Тирологу

Народная культура острова Тасос тесно связана с оливковой культурой, виноделием и морем.
В стремлении сохранить часть этого наследия мы создали выставку, посвящённую Сотирии Тирологу, на которой представлены её работы, созданные на разных этапах жизни и сохранённые в доме её сына.
Сюда входят вязание крючком и вышивка иглой, тканые изделия, изготовленные на ткацком станке, различные вязаные вещи и одежда, которую она проектировала и шила сама.
Также были воссозданы некоторые инструменты, которые она использовала (те, что не сохранились), а также предметы, принадлежавшие ей или другим жителям региона, которые удалось сохранить.
Всё, что создала Сотирия Тирологу, она узнала от своей матери Марии Влахогианни и свекрови Георгии Тирологу, согласно традициям того времени.
За редкими исключениями, все экспонаты являются оригинальными произведениями Сотирии Тирологу.

Аудиогид

Комментарий доктора Аргириса Тирологоса, владельца музея

Есть часть моей истории, от которой у меня до сих пор бегут мурашки каждый раз, когда я о ней вспоминаю. Во время последнего большого пожара на Тасосе в 2016 году огонь подошёл и к Казавити — к моему дому, — и сюда, к территории предприятия. Возраст у меня уже был «не тот»: я больше не мог участвовать в тушении пожаров так, как раньше. Когда я понял, что под угрозой и дом наверху, и это место здесь, мне пришла в голову мысль, которая до сих пор волнует меня каждый раз, когда я вхожу в это пространство:

«Из дома маслобойню не построишь. А вот благодаря маслобойне можно построить дом.»

Я решил спуститься сюда вниз. Наверху отключили электричество; хотя в бассейне было 110 кубометров воды, воспользоваться ею я не мог.

В итоге дом удалось спасти. Но позже я осознал, что если бы он сгорел, исчезла бы целая культура — живая история, заключённая в повседневных предметах дома, созданных руками людей, живших там почти целый век: приданое бабушки Сотирии, моей матери.

Тогда был период коронавируса, занятий было немного. Я проектировал, заказывал дерево, его распиливали, а витрины мы собирали сами — все они наши, спроектированы и изготовлены нами. И я «перенёс вниз» приданое моей бабушки. По сути, это и есть музей.

То, что вы видите здесь, на 95–99% — ручная работа моей бабушки, именно в том виде, в каком всё находилось и использовалось в доме. Та дверь была в Казавити. (Экспонат 320 – LP20) Когда я строил дом, я ездил в Драму, покупал бывшие в употреблении материалы и перевозил их; многие из них до сих пор находятся внутри. Но дверь я снял, привёл в порядок, и теперь она выглядит именно так, как вы её видите: вышивка принадлежит ей. Всё остальное тоже сохранилось таким, каким было в доме. Старые окна я снял, чтобы поставить новые с теплоизоляцией; снятые окна я привёз сюда, создал реконструкцию и разместил на них рукоделие моей матери — точно так, как это выглядело 70 лет назад. Эти занавески сотканы и вышиты ею… Какое мастерство, сколько труда, сколько часов работы!

Вот почему меня пробирает дрожь при мысли о том, что всё это мог уничтожить огонь, если бы не сработала одна хитрость, которую я придумал: у меня был разбрызгиватель для полива газона. Я подключил шланг и вертикальную трубу и в течение 7–8 часов поливал заднюю часть дома. Благодаря этому огонь не смог медленно продвигаться дальше; он остановился в двух метрах от забора позади дома. Сгорели только несколько деревянных деталей со стороны оврага.

Аутоматски превод помоћу АИ

Izložba Sotirije Tirologu

Narodna kultura ostrva Tasos usko je povezana sa maslinarstvom, vinom i morem.
U nastojanju da sačuvamo deo tog nasleđa, napravili smo izložbu posvećenu Sotiriji Tirologu, predstavljajući njene rukotvorine, nastale u različitim fazama njenog života i sačuvane u kući njenog sina.
Tu su heklane i vezene tkanine, ručno tkani predmeti, razni pleteni komadi i odeća koju je sama dizajnirala i šila.
Takođe smo rekonstruisali neke od alata koje je koristila – one koji nisu sačuvani – kao i razne predmete koji su pripadali njoj ili drugim meštanima, a koji su spašeni.
Sve što je Sotirija Tirologu napravila naučila je od svoje majke Marije Vlahogijani i svekrve Georgije Tirologu, u skladu sa tadašnjim običajima.
Skoro svi eksponati su originalni radovi Sotirije Tirologu.

Изложба Сотирије Тирологу

Народна култура острва Тасос уско је повезана са маслинарством, вином и морем.
У настојању да сачувамо део тог наслеђа, направили смо изложбу посвећену Сотирији Тирологу, представљајући њене рукотворине, настале у различитим фазама њеног живота и сачуване у кући њеног сина.
Ту су хеклане и везене тканине, ручно ткани предмети, разни плетени комади и одећа коју је сама дизајнирала и шила.
Такође смо реконструисали неке од алата које је користила – оне који нису сачувани – као и разне предмете који су припадали њој или другим мештанима, а који су сачувани.
Све што је Сотирија Тирологу направила научила је од своје мајке Марије Влахогијани и свекрве Георгије Тирологу, у складу са тадашњим обичајима.
Скоро сви експонати су оригинални радови Сотирије Тирологу.

Аудио водич / Audio vodič.

Komentar dr Argirisa Tirologosa, vlasnika muzeja

Postoji jedan deo moje priče od kojeg se naježim svaki put kada ga se setim. Tokom poslednjeg velikog požara na Tasosu 2016. godine, vatra je bila i u Kazavitiju — kod kuće — i ovde, pored objekata kompanije. Moje godine su već bile „teške“: nisam više mogao da učestvujem u gašenju požara kao ranije. Kada sam shvatio da su u opasnosti i kuća gore i ovaj prostor ovde, pomislio sam nešto što me i danas potresa svaki put kada uđem u ovaj prostor:

„Od kuće ne možeš napraviti uljaru. Ali od uljare možeš napraviti kuću.“

Odlučio sam da siđem ovde dole. Gore je nestalo struje; iako sam imao 110 kubika vode u bazenu, nisam mogao da je iskoristim.

Na kraju je kuća spasena. Ali kasnije sam shvatio da bi, da je izgorela, nestao čitav jedan svet — živa istorija zapisana u svakodnevnim predmetima kuće, koje su rukama pravili ljudi koji su u njoj živeli skoro čitav vek: miraz bake Sotirije, moje majke.

Bilo je to vreme koronavirusa, aktivnosti su bile ograničene. Ja sam crtao, naručivao drvo, sekli su ga, a vitrine smo sami sklapali — sve su naše, projektovane i napravljene od nas. I „spustio“ sam miraz svoje bake. To je, u suštini, muzej.

Ono što ovde vidite je 95–99% ručni rad moje bake, baš onako kako je postojao i koristio se u kući. Ta vrata su bila u Kazavitiju. (Eksponat 320 – LP20) Kada sam gradio kuću, otišao sam u Dramu, kupio polovne materijale i preneo ih; mnogi su i danas unutra. Ali vrata sam skinuo, sredio ih, i sada izgledaju baš kao što ih vidite: vez je njen rad. Ostalo je isto kao što je bilo u kući. Stara prozorska krila sam uklonio da bih stavio nova sa termoizolacijom; ona stara sam doneo ovde, napravio rekonstrukciju i na njih postavio ručne radove moje majke, baš kao pre 70 godina. Ove zavese su tkane i vezene njenom rukom… Kakva umetnost, koliko truda, koliko radnih sati!

Zato kažem da se naježim pri pomisli da je sve ovo mogao da proguta požar, da nije uspeo jedan trik koji sam isprobao: imao sam prskalicu za travnjak. Postavio sam crevo i uspravnu cev i kvasio zadnji deo kuće 7–8 sati. Tako vatra nije mogla da se širi puzeći; zaustavila se dva metra pre ograde, iza kuće. Izgorelo je samo nešto drveta sa strane jarka.

Коментар др Аргириса Тирологоса, власника музеја

Постоји један део моје приче од којег се најежим сваки пут када га се сетим. Током последњег великог пожара на Тасосу 2016. године, ватра је била и у Казавитију — код куће — и овде, поред објеката компаније. Моје године су већ биле „тешке“: нисам више могао да учествујем у гашењу пожара као раније. Када сам схватио да су у опасности и кућа горе и овај простор овде, помислио сам нешто што ме и данас потреса сваки пут када уђем у овај простор:

„Од куће не можеш направити уљару. Али од уљаре можеш направити кућу.“

Одлучио сам да сиђем овде доле. Горе је нестало струје; иако сам имао 110 кубика воде у базену, нисам могао да је искористим.

На крају је кућа спасена. Али касније сам схватио да би, да је изгорела, нестао читав један свет — жива историја записана у свакодневним предметима куће, које су рукама правили људи који су у њој живели скоро читав век: мираз баке Сотирије, моје мајке.

Било је то време коронавируса, активности су биле ограничене. Ја сам цртао, наручивао дрво, секли су га, а витрине смо сами склапали — све су наше, пројектоване и направљене од нас. И „спустио“ сам мираз своје баке. То је, у суштини, музеј.

Оно што овде видите је 95–99% ручни рад моје баке, баш онако како је постојао и користио се у кући. Та врата су била у Казавитију. (Експонат 320 – LP20) Када сам градио кућу, отишао сам у Драму, купио половне материјале и пренео их; многи су и данас унутра. Али врата сам скинуо, средио их, и сада изгледају баш као што их видите: вез је њен рад. Остало је исто као што је било у кући. Стара прозорска крила сам уклонио да бих ставио нова са термоизолацијом; она стара сам донео овде, направио реконструкцију и на њих поставио ручне радове моје мајке, баш као пре 70 година. Ове завесе су ткане и везене њеном руком… Каква уметност, колико труда, колико радних сати!

Зато кажем да се најежим при помисли да је све ово могао да прогута пожар, да није успео један трик који сам испробао: имао сам прскалицу за травњак. Поставио сам црево и усправну цев и квасио задњи део куће 7–8 сати. Тако ватра није могла да се шири пузећи; зауставила се два метра пре ограде, иза куће. Изгорело је само нешто дрвета са стране јарка.

AI-alapú automatikus fordítás

Sotiria Tyrologou kiállítása

Thásos szigetének népi kultúrája szorosan összefonódik az olíva, a bor és a tenger kultúrájával.
Ennek az örökségnek a megőrzésére irányuló törekvésként létrehoztunk egy kiállítást, amely Sotiria Tyrologou-nak szenteltetett. A kiállítás bemutatja életének különböző szakaszaiban készült alkotásait, amelyeket fia őrzött meg otthonában.
Ezek közé tartoznak a horgolt és kézzel hímzett munkák, a szövőszéken készült textíliák, különféle kötött tárgyak, valamint az általa tervezett és varrott ruhadarabok.
Ezen kívül rekonstruáltunk néhány olyan eszközt is, amelyeket használt – de nem maradtak fenn –, valamint különféle tárgyakat, amelyek vagy az övéi voltak, vagy a környék lakóitól származnak, és amelyeket sikerült megmenteni.
Minden, amit Sotiria Tyrologou készített, édesanyjától, Maria Vlahogianni-tól és anyósától, Georgia Tyrologou-tól tanulta, a kor szokásai szerint.
Néhány kivételtől eltekintve, az összes kiállított darab Sotiria Tyrologou eredeti munkája.

Hangalapú idegenvezetés

Dr. Argyris Tyrologos, a múzeum tulajdonosának megjegyzése

Van a történetemnek egy része, amitől még ma is kiráz a hideg, valahányszor eszembe jut. Thassos utolsó nagy tűzvészénél, 2016-ban, egyszerre volt tűzfront Kazavitiben — az otthonomnál — és itt, a vállalat létesítményei mellett. Az életkorom már „nehéz” volt: nem tudtam részt venni az oltásban úgy, mint a korábbi tüzek idején. Amikor megértettem, hogy veszélyben van a fent lévő ház és ez a hely is, egy gondolat fogalmazódott meg bennem, amely ma is megráz minden alkalommal, amikor belépek ide:

„Házból nem lesz olajmalom. De egy olajmalomból lehet házat építeni.”

Úgy döntöttem, lejövök ide. Fent elment az áram; hiába volt 110 köbméter víz a medencében, nem tudtam felhasználni.

Végül a ház megmenekült. Később azonban rájöttem, hogy ha leégett volna, egy egész kultúra veszett volna el — egy élő történelem, amely a ház mindennapi tárgyaiban élt tovább, mindet azoknak az embereknek a keze készítette, akik majdnem egy évszázadon át ott éltek: nagyanyám, Sotiria hozománya, az édesanyámé.

A koronavírus időszaka volt akkor, kevés lehetőség akadt elfoglaltságra. Terveztem, megrendeltem a fát, levágták, a vitrinek összeszerelését pedig mi magunk végeztük — mindegyiket mi terveztük és készítettük. És „lehoztam” a nagyanyám hozományát. Lényegében ez maga a múzeum.

Amit itt látnak, 95–99%-ban a nagyanyám kézimunkája, pontosan úgy, ahogyan a házban létezett és működött. Az az ajtó Kazavitiben volt. (320-as kiállítási tárgy – LP20) Amikor a házat építettem, Drámába mentem, használt anyagokat vásároltam és elszállítottam; sok közülük még ma is bent van. Az ajtót azonban kiszereltem, rendbe hoztam, és most pontosan úgy néz ki, ahogy látják: a hímzés az ő munkája. Minden más is olyan, mint a házban volt. A régi ablakokat kiszedtem, hogy hőszigetelt újakat tegyek be; a kiszedetteket idehoztam, készítettem egy rekonstrukciót, és rájuk kerültek édesanyám kézimunkái, pontosan úgy, mint 70 évvel ezelőtt. Ezek a függönyök szőtt és hímzett darabok, mind az ő munkái… Micsoda mesterség, mennyi fáradság, mennyi munkaóra!

Ezért mondom, hogy kiráz a hideg attól a gondolattól, hogy mindezt elnyelhette volna a tűz, ha nem működik egy trükk, amit kipróbáltam: volt egy locsolófejem a gyephez. Rácsatlakoztattam egy tömlőt és egy függőleges csövet, és 7–8 órán keresztül nedvesítettem a ház hátsó részét. Így a tűz nem tudott továbbkúszni; két méterrel a kerítés előtt megállt, a ház hátsó részénél. Csak néhány faelem égett meg az árok felőli oldalon.

Автопереклад за допомогою AI

иставка Сотірії Тірологу

Народна побутова культура острова Тасос тісно пов’язана з культурою оливи, вина та моря.
З метою збереження цієї спадщини ми створили виставку, присвячену Сотірії Тірологу, на якій представлені її роботи, створені у різні періоди життя й збережені в домі її сина.
До експозиції входять вишивка гачком і голкою, тканини, зроблені на ткацькому верстаті, різні в’язані вироби, а також одяг, який вона сама розробила й пошила.
Крім того, ми відтворили деякі з її інструментів, які не збереглися, а також побутові речі, що належали їй або іншим мешканцям селища, які вдалося зберегти.
Усе, що створила Сотірія Тірологу, вона навчилась робити від своєї матері Марії Влахоянні та своєї свекрухи Георгії Тірологу — згідно з традиціями того часу.
За винятком кількох одиниць, усі експонати є її оригінальними роботами.

Аудіогід

Коментар доктора Аргіріса Тирологоса, власника музею

Є одна частина моєї історії, від якої мене щоразу охоплює тремтіння, коли я про неї згадую. Під час останньої великої пожежі на Тасосі у 2016 році вогонь був і в Казавіті — біля мого дому — і тут, поруч із приміщеннями компанії. Мій вік уже був «не той»: я більше не міг брати участь у гасінні пожежі, як це робив раніше. Коли я зрозумів, що під загрозою і будинок угорі, і це місце тут, мені спала на думку фраза, яка досі хвилює мене щоразу, коли я заходжу сюди:

«З будинку олійницю не зробиш. А з олійниці можна зробити будинок.»

Я вирішив спуститися сюди вниз. Нагорі вже не було електрики; хоча в басейні було 110 кубометрів води, я не міг її використати.

Зрештою будинок вдалося врятувати. Але потім я усвідомив, що якби він згорів, було б втрачено цілу культуру — живу історію, написану в повсякденних речах дому, створених руками людей, які жили там майже століття: посаг моєї бабусі Сотирії, моєї матері.

Тоді був період коронавірусу, і можливостей для занять було небагато. Я проєктував, замовляв деревину, її розпилювали, а вітрини ми збирали самі — усі вони спроєктовані та виготовлені нами. І я «спустив» посаг своєї бабусі. У цьому, по суті, і є музей.

Те, що ви бачите тут, на 95–99 % — ручна робота моєї бабусі, саме так, як це існувало й використовувалося в домі. Ті двері були в Казавіті. (Експонат 320 – LP20) Коли я будував будинок, я поїхав до Драми, купив уживані матеріали й перевіз їх; багато з них досі всередині. Але двері я зняв, відреставрував, і вони саме такі, як ви їх бачите: вишивка — її робота. Усе інше залишилося таким, як було в домі. Старі вікна я демонтував, щоб поставити нові з теплоізоляцією; ті, що зняв, привіз сюди, створив реконструкцію й розмістив на них рукоділля моєї матері, саме так, як воно виглядало 70 років тому. Ці штори виткані й вишиті нею… Яке мистецтво, скільки праці, скільки годин роботи!

Тому я й кажу, що мене пробирає тремтіння від думки, що все це могло бути знищене вогнем, якби не спрацював один трюк, який я спробував: у мене був розбризкувач для поливу газону. Я під’єднав шланг і вертикальну трубу та поливав задню частину будинку протягом 7–8 годин. Так вогонь не зміг просунутися далі; він зупинився за два метри до огорожі позаду будинку. Згоріло лише кілька дерев’яних деталей з боку яру.

Κύλιση στην κορυφή

Ώρες λειτουργίας

Από την 1η Μαΐου
Το μουσείο είναι ανοικτό  για τους επισκέπτες
Δευ–Σαβ: 09:00 – 16:00
Κυριακές: Κλειστά

Από την 1η Ιουνίου
Το μουσείο είναι ανοικτό  για τους επισκέπτες
Δευ–Κυρ: 09:00 – 18:00

Από την 19η Μαΐου
Το μουσείο είναι ανοικτό  για τους επισκέπτες
Δευ–Κυρ: 09:00 – 19:30

Εκτάκτως

Σάββατο 29 Ιουνίου
Το μουσείο είναι ανοικτό  για τους επισκέπτες
09:00 – 18:00

Κυριακή 30 Ιουνίου
Το μουσείο είναι ανοικτό  για τους επισκέπτες
10:00 – 19:30

Από την 22α Ιουλίου
Το μουσείο είναι ανοικτό  για τους επισκέπτες
Δευ–Κυρ: 09:00 – 19:00

Από την 1η Σεπτεμβρίου
Το μουσείο θα είναι ανοικτό  για τους επισκέπτες
Δευ–Σάβ: 09:00 – 18:00
Κυριακή: ΚΛΕΙΣΤΑ
ΜΟΝΟ ΓΙΑ ΤΙΣ 30 ΣΕΠΤΕΜΒΡΙΟΥ
09:00 – 14:00

Από την 6η Οκτωβρίου
Το μουσείο θα είναι ανοικτό  για τους επισκέπτες
Δευ–Σάβ: 09:00 – 15:00
Κυριακή: ΚΛΕΙΣΤΑ

Από την 15η Οκτωβρίου
Το μουσείο θα είναι κλειστό  για τους επισκέπτες και θα είναι επισκέψιμο μόνο κατόπιν συνεννοήσεως και ραντεβού τουλάχιστον μία ημέρα πριν.

Ραντεβού την Άνοιξη

Ώρες λειτουργίας

Από την 17η Οκτωβρίου
Το μουσείο θα παραμείνει κλειστό. Μπορείτε να το επισκεφτείτε
μόνο μετά από επικοινωνία και συνεννόηση στο τηλέφωνο: +30 25930 71950